A filmművészet, mint a hetedik művészet nem nagy múltra tekint vissza, mégis az elmúlt 114 év alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül. Az 1890-es években az elektronikus képalkotás több előfutára jelent meg.
Thomas Alva Edison és W. K. L. Dickson 1891-ben szabadalmaztatta Kinetoscope-ját, ami valójában csak egy kukucskáló doboz volt, melybe belenézve elevenedett meg egy történet, a filmszalag folyamatos elhaladásával a lencse előtt. 1895 februárjában szabadalmaztatták a Lumiére fivérek találmányát, a Cinématographe-ot, melyet egyszerre használtak felvevő- és vetítőgépként.
1895. december 28-án Louis és Auguste Lumiére a párizsi Boulevard des Capucines-on álló Grand Café-ban a 33 főből álló fizető közönség előtt mutatták be első filmjeiket. A munkaidő vége, mely a Lumiére család üzeméből távozó munkásokat rögzítette, A kisbaba reggelije, A megöntözött öntöző (első burleszkgeg), A vonat érkezése, amely a pályaudvarra beérkező vonatot ábrázolta olyan hatásosan, hogy néhányan attól tartottak, hogy a vonat elgázolja őket és kiszaladtak a teremből.
Akkoriban a mozgóképet tudományos kutatásokra, megfigyelésekre akarták használni, később azonban rájöttek, hogy a szórakoztatóiparban sokkal jobban tudják kamatoztatni találmányukat. Sokan 1895. december 28-át tartják a mozi születésének, valójában azonban nem az, hiszen ezt megelőzően már zajlottak kísérletek a pillanatképek egymás után helyezésével mozgóképek létrehozására.
Kevesen ismerik Max Skladanowsky nevét, pedig valószínűleg Ő már két hónappal a Lumiére fivérek előtt vetített mozgóképeket Berlinben, azonban Lumiére-ék jó üzleti érzéküknek köszönhetően nagyon hamar ismertek lettek nemcsak egész Európában, hanem az Egyesült Államokban is, így Párizsban pár éven belül meg is nyitották az első mozgókép-színházakat.
A néma filmeknek szinte mindig, már a kezdetektől volt hangos kísérete. Eleinte úgynevezett „kikiáltók” magyarázták a nézőknek a történetet, később pedig a zene vette át a főszerepet.
Georges Méliés, aki a legnagyobb párizsi cirkusz tulajdonosaként részt vett Lumiére-ék első vetítésén, teljesen hatása alá került az új találmánynak, s a korszak Lumiére-ék melletti másik neves képviselőjévé vált. Később két külön irányzat kapcsolódik a nevükhöz, mivel hatalmas különbségeket figyelhetünk meg munkásságuk között.
A Lumiére fivérek dokumentumfilmeseknek tekinthetőek, hiszen az életből ellesett pillanatokat rögzítették, történeteik általában rövidek mindenféle filmes kellék nélküliek, Méliés viszont az igazi filmes elbeszélést, a játékfilm alapjait hozta létre, fikciós történeteivel, teátrális meséivel a dokumentumfilm és játékfilm különválásának kulcsfigurájává vált. Leghíresebb filmjei az Utazás a Holdba (1902), Faust, A zenekari ember.
Georges Méliés: Utazás a Holdba
Mindent egymaga csinált, 1896-tól 1912-ig több mint 500 filmet rendezett, írt, forgalmazott, a század elején megjelenő filmcégek; Edison Company, Pathé Cinema segítségével, melyek kezdetben; 1907 körül hatalmas nyereségre és hírnévre tettek szert, később azonban már nem tudtak talpon maradni.
Ebben az időszakban az amerikai filmesek is kezdték felfedezni a filmes elbeszélést, hogy több jelenetet egymás mellé lehet illeszteni, így adva időbeli egymásutániságot egy filmnek. Méliés munkásságán felbuzdulva Edward S. Porter alkalmazta ezt először Az amerikai tűzoltó élete (1902) című filmjében, ő azonban egy jelenetet már több snittből rakott össze, így fejlesztve eggyé a térbeli és időbeli koherenciát. A nagy vonatrablás (1903) című filmjében a jelenetek már egymás után következve nyernek csak értelmet, különálló jelenetként nem értelmezhetőek.
Porter ötleteit David Wark Griffith fejlesztette tovább, amely nagyban hozzájárul a némafilmek virágzásának kezdetéhez, valamint a film iparággá történő fejlődéséhez. Születése után egy évtizeddel a mozi, és a mozgókép találkozása a közönséggel nemcsak képes volt megállni a helyét, de előkelő pozíciót is szerzett magának a tömegmédiumok és a tömegszórakoztatás világában.
Kezdőlap
Filmek
Rovatok
Kritikák
Stábtagok